Artist Name

Massive Attack

(3 users)

Artist Image

Functions

Data Complete 100%

15%

Album Releases

view

Heligoland (2010)	Danny the Dog (2004)	100th Window (2003)
Mezzanine (1998)	Protection (1994)	Blue Lines (1991)

Members
2 Male

Popularity

70

Followers
2,455,733

Origin
origin flag

Bristol, England

Genre
flag

Trip Hop

Style
Electronic

Mood
Trippy

Born

1987

Active
1987 to Present...

Cutout
transparent

Current Record Label

Most Loved Tracks

Track	Last.FM Listens	Youtube views	Loves
Angel	6,277,835	30,264,944 views	6 users
Inertia Creeps	3,867,696	7,201,886 views	6 users
Teardrop	10,914,884	58,332,326 views	6 users
Unfinished Sympathy	3,247,434	47,568,424 views	6 users
Risingson	3,455,717	11,269,934 views	4 users
False Flags		2,691,366 views	1 users
Paradise Circus	4,783,232		1 users
Protection	2,365,322	13,363,349 views	1 users

Music Video Links

Safe From Harm	False Flags	Live With Me
Voodoo in My Blood	Take It There	The Spoils
Splitting the Atom	Girl I Love You	Paradise Circus

Artist Biography
Available in:

A Massive Attack (tükörfordításban: „Elsöprő támadás”) egy elektronikus zenét játszó brit könnyűzenei együttes Bristolból. Jelenleg két megmaradt tag alkotja: Robert Del Naja („3D”) és Grant Marshall („Daddy G”. Eddig hat nagylemezt adtak ki (Blue Lines, Protection, Mezzanine, 100th Window, Collected válogatásalbum és Heligoland); emellett több maxi- és filmzenei albumuk, és más együttesekkel együtt készített dalaik és lemezeik is megjelentek.
Több lemezük is a brit listák élére (kettő az első helyre) került, a kritika pedig a kilencvenes évek egyik legjobb és legmeghatározóbb elektronikus zenekarának tartotta az együttest;[1] akik egy új stílust (trip-hop) teremtettek;[2] azonban a 100th Window c. lemeztől kezdve általános vélemény szerint - legalábbis ideiglenes - hanyatlásukról, stagnálásukról beszélhetünk.
Elektronikus alapú zenét játszanak, és a rájuk aggatott címke ellenére, változatos stílusviláguk miatt igazából nehezen kategorizálhatóak; kezdetben nagyrészt jazz, hip-hop / rap, soul, reggae és egyéb afro-amerikai eredetű elemekre építkeztek, fokozatosan egyre inkább vegyítve ezt a bristoli underground elektronikus tánczene hangzásával. Ezt az irányzatot kritikusok trip hopnak keresztelték el (néhány kritikus szerint a Blue Lines volt az első trip hop album [2][3] ). Harmadik lemezük azonban már erős, basszusgitárra és torzításokra alapuló rockzenei „beütést” mutat, s egyúttal zenéjük hangulata melankolikusból kifejezetten sötétre, depresszívre fordult. Ekkoriben, a kilencvenes évek végén volt a Prodigy, a Chemical Brothers és más hasonló bandák csúcsra kerülésének ideje, melyek hangzásvilágára a zenekritika egy új nevet, az elektronika kifejezést kezdte alkalmazni (a csapatot ide is szokás sorolni). A 2000-es évekre a rockos hangzás némileg újraszelídült, a hangulat azonban nem vált vidámabbá. Legutóbbi lemezeik, a 100th Window és a Heligoland, egyre adekvátabban leírhatóak a „trip-hop” címkével.